Folyamatosan növekvő költések a magánegészségügyben
A legfrissebb adatok szerint a magánszolgáltatásokra költött összegek a magyar lakosság körében folyamatosan emelkednek, ám a szakértők figyelmeztetnek arra, hogy ez a növekedés nem feltétlenül a szolgáltatások iránti fokozott igényből fakad. Lengyel Lívia, egészségügyi szakértő, az ATV-ben megnyilatkozva kifejtette, hogy a magánegészségügyi bevételek akár százmilliárdokban mérhetők évenként, de a számok mögött jelentős részesedésben az infláció és az áremelkedés áll, nem pedig a szolgáltatások iránti fokozott kereslet.
A lakossági egészségügyi kiadások tavaly körülbelül 510–520 milliárd forint körüli összegben alakultak, de azóta folyamatosan növekednek. A szakértő hangsúlyozta, hogy az emelkedés nem elsősorban a több vizsgálat vagy kezelés vásárlásának köszönhető, hanem inkább a megemelkedett áraknak.
A magánegészségügy választásának okai
Az emberek egyre inkább a magánegészségügyi ellátás irányába fordulnak, és ennek legfőbb okai között a gyorsabb ellátás és a jobb minőség megjelenése szerepel. Ezen választás mögött sokszor tudatos döntések állnak, de sok esetben kényszerítő tényezők is vannak, mivel az állami egészségügyi rendszeren belül sokan nem bíznak abban, hogy gyorsan, megfelelő ellátáshoz juthatnak.
Finanszírozási struktúrák és verseny a szolgáltatók között
Magyarországon a magánegészségügyi finanszírozás szerkezete eltér más európai országokétól, ahol általában egészségügyi biztosítók és közösségi finanszírozási modellek állnak a szolgáltatások mögött. Itt a páciensek közvetlenül, saját zsebből finanszírozzák a kezeléseket. Lengyel Lívia szerint Budapest területén különösen erős a verseny a szolgáltatók között, ahová túlkínálat is megjelent, míg a klasszikus kis magánrendelők működése egyre nehezebb.
A páciensek az olyan közepes és nagy szolgáltatóknál keresnek ellátást, ahol a minőség garantált, és ahol a környezet is megfelel az elvárásaiknak, különösen, ha a vizitdíj 40–50 ezer forint körüli összegbe kerül.
A magánszektor korlátai
Fontos megjegyezni, hogy a magánszolgáltatók képtelenek átvállalni a legdrágább és legösszetettebb állami egészségügyi feladatokat, például sürgősségi, traumatológiai vagy onkológiai ellátást, mivel ezek költségeit a páciensek már nem tudnák megfizetni. Itt továbbra is szükséges a társadalombiztosítási rendszer.
Ugyanakkor a magánegészségügy területein van lehetőség a várólisták csökkentésére, mint például a nagyízületi protézisműtétek, térd- és csípőprotézis-beavatkozások, valamint bizonyos szemészeti műtétek esetében. A szakértő véleménye szerint ha a magánszolgáltatók részt vennének a várólisták kezelésében, az mindenki számára előnyös lenne, de ehhez megfelelő anyagi háttér szükséges.
Pénzügyi kérdések és jövőbeli kilátások
A költségvetésből évről évre körülbelül 2000 milliárd forint hiányzik az állami egészségügyből, és ha csak ennek egy része pótlásra kerülne, kérdéses, hogy maradna-e elegendő forrás a magánszolgáltatók szélesebb körű bevonására. Lengyel Lívia kiemelte, hogy az elektív műtétek esetében a várakozási idő jelentős variációkat mutathat, hiszen nem mindegy, hogy hat hónap, vagy akár két év várakozásra van szükség.
A munkáltatói csomagok és a nagyobb kockázatközösségek jelenthetik a jövőbeni megoldásokat a magánegészségügyi finanszírozás terén. Az egészségpénztárak növekedése, részben az adókedvezményeknek köszönhetően, pozitív jele lehet ennek a szektornak, azonban az egyéni egészségbiztosítások szerepe továbbra is korlátozott marad, mivel a biztosítók gyakran vonakodnak a magasabb kockázatú ügyfelekkel való szerződéstől.
