Fordulat a Mentővitában: Új Adatok Rávilágítanak a Kiérkezési Időkre
Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) által közzétett, korábban hiányzó adatok komoly vitát generálhattak a mentők kiérkezési idejéről. A vita tavaly indult, amikor Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő közérdekű adatigényléssel keresett információkat az OMSZ-nál. Célja az volt, hogy megértse, miként mérik a kiérkezési időket, és kikérte az elmúlt évek országos és budapesti statisztikáit.
Az OMSZ végül kiadott átlag- és mediánadatokat, azonban a nemzetközileg is jelentős 90. percentilis mutatót nem tette közzé. Ez a mutató azt méri, hogy az esetek 90%-ában mennyi időn belül érkezik meg a segélyhívásra a mentő. Szakértők szerint ez a mutató pontosabb képet ad a rendszer hatékonyságáról, mint az átlagos vagy medián adatok, amelyek inkább a „közepes” eseteket tükrözik. Ferenci Tamás biostatisztikus ezért statisztikai becsléseket végzett a nyilvánosságra került adatok alapján, megoldást kínálva a vitás kérdésekre.
Ferenci számításai szerint a legsürgősebb, Kiemelt P1 kategóriájú eseteknél országosan a 90. percentilis 19-23 perc között, míg Budapesten 17-25 perc között alakulhat. Ez azért váltott ki élénk diskurzust, mert a nemzetközi ajánlások szerint a legsúlyosabb esetekhez 15 perc alatt kellene kiérkezniük a mentőknek. A becslések alapján, úgy tűnik, hogy a magyar mentőszolgálat nem teljesíti ezt a célértéket.
A vitát nem csupán a számok körüli kérdések foglalkoztatják. Kulcskérdés, hogy Magyarországon mikortól kezdve mérik a kiérkezési időt. Az OMSZ nem nyilvánosan közzétett módszertana szerint nem világos, hogy a mérés a segélyhívás beérkezésekor kezdődik-e, vagy csak akkor, amikor már szabad mentőegység áll rendelkezésre.
Bár az OMSZ következetesen visszautasította a bírálatokat, korábban Győrfi Pál, az OMSZ volt szóvivője úgy fogalmazott, hogy a kritikák félrevezetők, és a lakosság elbizonytalanítására alkalmasak. Az OMSZ egyes adatok szerint, a legsürgősebb eseteknél átlagosan 12,4 perc alatt érkeznek a mentők a helyszínre, így országszinten a társadalom elégedett lehet a szolgáltatás színvonalával.
Az ügy további bonyodalmat okoz, hogy az OMSZ főigazgatója, Csató Gábor korábban azt nyilatkozta, Ferenci által megállapított mutatók „nincsenek náluk.” Ez azonban ellentmond annak, hogy Ferenci kizárólag az OMSZ által közzétett adatokkal dolgozott. Csató Gábor azt is kiemelte, hogy keresik a legjobb megoldásokat, hogyan nyújthatják át a kiérkezési időkkel kapcsolatos adatokat a jövőben, hogy növeljék a transzparenciát.
A legfrissebb fejlemények azt mutatják, hogy az OMSZ korábban említett kifogásai nem állják meg helyüket. A mentőszolgálat már képes arra, hogy minden szükséges adatot egy jól használható Excel-fájl formájában adjon át, amely összhangban van Ferenci számításaival.
Ezek az események rávilágítanak a magyar mentőszolgálat átláthatósági problémáira. Miközben több nyugat-európai országban részletes, folyamatosan frissített adatbázisok állnak rendelkezésre a mentőszolgálatok teljesítményéről, Magyarországon továbbra is vita tárgya, hogy milyen adatok nyilvánosak, valamint, hogy milyen módszertan alapján készülnek, és ténylegesen mennyi idő alatt érkezik meg a segítség a legsúlyosabb állapotú betegekhez.
Fontos megjegyezni, hogy a vitában a mentők munkáját magasra értékelik, és a kiérkezési időkről folytatott beszélgetés nem az egyes mentődolgozók teljesítményéről szól, hanem a mentőszolgálati rendszer hatékonyságáról és szervezeti működéséről. A társadalmi megbecsülés nem a nyilvánosságra hozott adatok körüli vitákból fakad, hanem abból, ha nem egybemosni a rendszerszintű kritikát a mentők munkájának bírálatával.
