Nehéz Dolga Van a Kormánynak: Az Orbán-Rendszer Alatt a Legrosszabbak Közé Kerültünk
Az elmúlt másfél évtized hazai gazdasági teljesítménye vegyes képet mutat: a GDP volumenének növekedési üteme során sokszor felmerült a kérdés, hogy vajon a kormány intézkedései valóban hozzásegítettek-e a fejlődéshez. A 2010-es évek elején tapasztalt lassú növekedést, amely 2012-es visszaesést követett, dinamikus bővülés követte 2014 és 2019 között, amikor Magyarország Magyarország stabilan a harmadik leggyorsabban növekvő gazdaság lett a régióban, évi 4,2%-os növekedéssel, amely túlszárnyalta az EU-s átlag 2,1%-át – derül ki a GKI Gazdaságkutató elemzéséből.
A COVID-19 járvány okozta gazdasági visszaesés után azonban a növekedés üteme megtorpant, és a jelenlegi adatok arra figyelmeztetnek, hogy Magyarország a leglassabban bővülő gazdaság a régióban. A várakozások szerint a növekedés üteme 2025-re mindössze 0,5%-ra csökken, míg a környező országok átlagosan 1,9%-os növekedést mutatnak. Ennek oka a korábbi extenzív növekedési modell kimerülése, amely új munkaerő és tőke bevonására alapozott, de már nem képes fenntartani a növekedést a hatékony kapacitásbővülés és a termelékenység növelése nélkül.
A gazdasági növekedés múltja nemcsak reálnövekedésben, hanem nominális GDP-indexben is ellentmondásokat mutat. Míg az elmúlt 15 évben Magyarország euróban mérve a leglassabban bővülő gazdaság volt (+70%), ez messze elmarad az uniós átlagtól (+120%). Ezzel párhuzamosan a már említett regionális versenytársak, mint Lengyelország (+155%) és Románia (+200%) jelentős előnyre tettek szert. Az infláció, mint az egyik legfőbb tényező a hazai nominális növekedés hátterében, aggasztó képet fest a jövőbeli gazdasági fejlődésről.
A Szolgáltatások Felemelkedése és az Ipar Stagnálása
A magyar gazdaság 2016 óta elsősorban a szolgáltatások szárnyalása által egyre inkább szolgáltatásvezérelt gazdasággá alakul, míg korábban a húzóágazatként funkcionáló ipar és építőipar csekély hozzájárulása figyelembe veendő. E változást a bővülő lakossági fogyasztás és a tudásalapú szolgáltatóközpontok (SSC-k) térnyerése jellemzi, azonban a szolgáltatások felnagyítása éles ellentétben áll a kormányzat „újraiparosítási” stratégiájával. A megcélzott ipar nem tudott húzóágazattá válni, és az állami infrastrukturális megrendelésektől való túlzott függőség az építőipar volatilitását is növelte.
A jelenlegi kormányzat számára a legfontosabb tanulság, hogy a kereslet stimulálása helyett a versenyképes kapacitások megteremtésére kell fókuszálni, így a gazdasági fejlődés a magasabb hozzáadott értékű szegmenseken keresztül, például a szolgáltató szektorban valósulhat meg. A korábbi, olcsó munkaerőre és tőke bevonásra épülő megközelítés már kimerült, és most egy komoly technológiai és tudásvezérelt modellváltásra van szükség a fenntartható fejlődés érdekében.
