Az EU válságkezelési kudarcai: a chipgyártás körüli helyzet
Az Európai Unió mostanra egyértelműen befürdött a Nexperia chipgyártó vállalat körüli krízis kezelésében, amely közel ipari válságot okozott a kontinensen. Az európai autógyárak és a csúcstechnológiai üzemek termelése majdnem leállt a chiphiány következtében. A holland kormány sietségében bejelentette a vállalat „visszaállamosítását”, hogy megakadályozza a helyzet további romlását – jelentette Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője.
Tatár szerint Európának még egy évtized kell ahhoz, hogy részleges önellátást érjen el, legyen szó chipgyártásról vagy ritkaföldfémekről. „Azt az EU nem ismerheti be a polgárok felé, mert akkor kiderülne, hogy a korábbi gazdaságpolitika teljes tévút volt, amely kiszolgáltatottá tette a kontinenst” – emelte ki az elemző.
A visszaállamosítás következményei
Októberben Hollandia egy háborús vészhelyzeti törvény révén, amelyet eredetileg az alapvető élelmiszer- és üzemanyag-ellátás biztosítására vezettek be, átvette az irányítást a kínai tulajdonban álló Nexperia felett. A cég kínai vezetésével szembeni lépések kompenzáció nélküli államosítást jelentettek, ami komoly aggodalmakat keltett a külföldi befektetők körében.
A holland kormány nem is számolt a Peking felháborodásával, ami következményeként a Nexperia is szankciós listára került, így azonnal működésképtelenné vált. Végül az európai és kínai nyomás hatására a holland kormány kénytelen volt visszakozni, ami lehetőséget biztosított a Trump–Xi kereskedelmi tűzszünetnek is.
Az EU chipgyártással kapcsolatos kudarcai
2021 óta az EU egy nagyszabású programot jelentett be, amely a chipgyártás visszafejlődésének megállítására és egy stratégiai autonómiát biztosító ipar felépítésére irányul. Tatár Mihály rámutatott, hogy a COVID-járvány alatt derült ki az importfüggőség mértéke: 2000-ben a világ minden negyedik chipje érkezett az EU-ból, mára ez az arány alig 10 százalékra csökkent.
A European Chips Act keretein belül 43 milliárd euró mozgósítását ígérte az EU, azonban ez a program teljes kudarcnak bizonyult. Tatár hangsúlyozta, hogy a chipgyártás nem sajtótájékoztatókon születik, kritikus feltételei vannak, mint például a kiszámítható és alacsony energiaárak.
Ritkaföldfémek és az importfüggőség
Az EU a napokban bejelentette a RESourceEU programot, melynek célja az európai „függetlenség” biztosítása. Az elemző megjegyezte, hogy a Kínától való függőség azóta csak nőtt, mivel ma már a ritkaföldfémek körüli ellátás 90%-a Kínából érkezik.
Ez a helyzet nem véletlen: a ritkaföldfémek kitermelése és finomítása egy bonyolult és nehézipari háttérrel rendelkező folyamat, amely nem indítható el „gombnyomásra”. Tatár szerint a klímapolitika, amely mesterségesen megdrágítja az energiapolitikát, szintén hozzájárul az iparágak kiszorításához.
Import diverzifikálás: a megvalósíthatatlanság szélén
A szakpolitikai lépések és nyilatkozatok ellenére a valóság az, hogy belátható időn belül nem várható érdemi európai kitermelés, sem versenyképes árakon. Az Egyesült Államok állami tőke formájában próbálja fenntartani a kritikus ásványi vállalatokat, miközben az EU import diverzifikációját szorgalmazza, ám ezzel kapcsolatosan több országgal különböző problémák merülnek fel. Például Ukrajna háborús terület, míg Kanada és Ausztrália drága termelési költségekkel küzd.
Tatár Mihály végül megjegyezte, hogy a kontinens legjobb esetben is legalább egy évtized távolságra van a részleges önellátás megvalósításától, amit az EU nem ismerhet be. Amennyiben ez mégis nyilvánvalóvá válna, az aláásná az eddigi gazdaságpolitika legitimitását, amely kiszolgáltatottá tette az európai országokat.
Forrás: www.economx.hu/gazdasag/europai-unio-chipgyartas-tatar-mihaly-oeconomus.819398.html
