Kiszivárgott a Hippokratész-terv: Alapjaiban írták volna át a magyar egészségügyet
A Boston Consulting Group által 2020-ban készített, titkos egészségügyi reformterv, melyet a Belügyminisztérium megbízásából dolgoztak ki, napvilágra került. A dokumentum radikális javaslatokat tartalmazott a magyar egészségügyi rendszer átalakítására, többek között a kórházak és rendelők számának csökkentését, az alapellátás megerősítését, valamint a magánegészségügy szerepének növelését célozva.
A reformterv, amelyet „Hippokratész projekt” néven is emlegetnek, átfogó struktúrákat érintett. A Belügyminisztérium által megrendelt, több száz oldalas tanulmány 352 millió forint körüli megbízási díjat kapott. A kormány a tervet döntés-előkészítő anyagként titkosította, ezzel eltitkolva a társadalmi vitát róla.
Az egészségügyi rendszer alapvető problémákkal küzd, mint például orvos- és szakdolgozóhiány, a megelőzés gyengesége, elöregedett infrastruktúra és hosszú várólisták. A reformterv 53 különböző intézkedést tartalmazott a megelőzés, alapellátás, járó- és fekvőbeteg-ellátás, valamint rehabilitációs és krónikus ellátások területén.
A kórházi és szakrendelői hálózat átszervezése tűnik a legszembetűnőbb javaslatnak: a 2019-es állapot szerint működő 108 fekvőbeteg-intézményből 2035-re csupán 70 maradna, míg az aktív kórházi ágyak száma 41 ezerről 27 ezerre csökkenne. A járóbeteg-ellátó intézmények száma ennél drasztikusabb csökkenést szenvedne el: az akkori 557 rendelőből 221 maradna nyitva. A folyamat célja a kapacitások koncentrálása volt, vagyis kevesebb, de magasabb szakmai színvonalon működő intézmények kialakítása.
A tervezet új logikája a területi ellátásszervezésre épült volna. A gyakori betegségeket kezelő poliklinikák 15–30 percen belül elérhetőek lettek volna, míg a komplexebb diagnosztikai és szakellátást nyújtó járóbeteg-klinikák 30–60 percen belül helyezkedtek volna el. Fekvőbeteg-ellátást főként 50 ezer lakosnál nagyobb településeken terveztek regionális központok keretein belül. Budapesten négy centrumkórház és hét helyi kórház működött volna a rendszer gerincén.
A megszűnő intézmények nem teljesen zártak volna be, hanem új funkciókat kaptak volna. A reformterv lehetőségével számos kórház rehabilitációs és krónikus ellátó intézménnyé alakulhatott volna, vagy szociális ellátóhellyé, mint például idősgondozási központ.
A javasolt reformok közé tartozott az alapellátás megerősítése is. A tartósan betöltetlen háziorvosi körzetek helyzetének javítására anyagi ösztönzőkkel és a háziorvosok jövedelmének 130–140%-os emelésével kívánták megoldani a problémát. Ezen túl telemedicina megoldásokat is javasoltak, különös figyelmet fordítva a vidéki ellátás fejlesztésére, valamint a védőnői rendszer átszervezésére.
A reformjavaslatok között szerepeltek a pénzügyi reformok, mint például a teljesítményvolumen-korlát rendszerének átalakítása, a társadalombiztosítási járulék beszedésének szigorítása, és a gyógyszerfelírás ellenőrzése. Ezenkívül a magánegészségügyi szolgáltatások erősítése és a kiegészítő egészségbiztosítás bevezetése is a tervek között szerepelt.
A reform végrehajtása során éves szinten 230–270 milliárd forint pluszberuházásra lenne szükség, részben uniós források felhasználásával. A tervezők úgy vélték, hogy a rendszer racionalizálása hosszú távon megtakarításokat hozhat, melyek visszaforgathatóak az egészségügybe.
Független szakértők a dokumentum szakmai megalapozottságát hangsúlyozzák, míg mások arra figyelmeztetnek, hogy a tervezet politikai értelemben kockázatos, különösen a bezárások és a költségnövekedés körüli elemek miatt, amelyek meggátolhatták a nyilvános vitát.
