Mit titkol az MNB? Az ötmillió forint feletti szerződések megjelenítése alatt húzódó konfliktus
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Transparency International között kialakult vita középpontjában áll, hogy a jegybank miért nem adta ki a kért, ötmillió forint feletti szerződéses adatokat. A Transparency International közérdekű adatigénylés keretében kérte az MNB szerződéseinek közzétételét, azonban a bank a jogszabályokkal kapcsolatban megfogalmazott kifogásokra hivatkozva elutasította a kérdést. A civil szervezet ezt követően a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordult, hogy megvizsgálja a helyzetet.
Az MNB álláspontja szerint a bank nem költségvetési szerv, így nem köteles közzétenni ezeket az adatokat. Ezzel szemben a Transparency International érvelése az, hogy az államháztartási pénzeszközök felhasználására vonatkozó szerződések adatai közérdekből nyilvánosak kell, hogy legyenek, és hogy az MNB közfeladatot ellátó intézményként, a közpénzek kezelésével foglalkozó szervként nem mentesülhet a nyilvánosság alól. Az ügy tehát nem csupán néhány szerződés nyilvánosságra hozataláról szól, hanem szélesebb körű jogi és etikai kérdéseket is felvet a közpénzek átláthatóságával kapcsolatban.
2026. július elején kérte a Transparency az MNB-től a 2025. január 1. után megkötött visszterhes és ingyenes szerződéseinek adatait, amit az MNB először 15 nappal meghosszabbított a válaszadási határidőt, majd augusztus 13-án közölte, hogy nem adható ki, mivel a vonatkozó jogszabály nem terjed rá. A Transparency International ennek kapcsán megjegyzi, hogy az Alkotmánybíróság 2016-ban már járt el az MNB és a közpénzek nyilvánosságának kérdésével, rögzítve, hogy a jegybank közfeladatot lát el, és közpénzzel gazdálkodik, így az átláthatóság követelménye őt is érinti.
Az MNB gazdálkodásának átláthatósága mindig is élénk közéleti viták tárgyát képezte. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2025 márciusában közzétett jelentésében megállapította, hogy a jegybank gazdálkodása nem mindenben felelt meg a takarékos működés követelményének, és hogy a pénzügyi ellenőrzések nem működtek megfelelően. Az MNB alapítványainak gazdálkodása miatt az ÁSZ feljelentést is tett, amely rendőrségi nyomozásra adott okot.
Ez a friss adatigénylés ilyen környezetben érkezett, ahol a közpénzügyi és átláthatósági kérdések ismét reflektorfénybe kerültek. A NAIH vizsgálata nem csupán az MNB érvelésének jogi megalapozottságát hivatott tisztázni, hanem a közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalának elengedhetetlenségét is. A vita tétje tehát túlmutat az egyes szerződések ügyén; arra is fényt deríthet, hogy az MNB státusza és az azt övező közzétételi kötelezettségek miként érintik a közpénzek átláthatóságát.
