Erős jelölti pozíció Erdő Péter a konklávé első fordulójában
Egy friss könyv részletesen tárgyalja a választási folyamatot, amely Ferenc pápa utódját, Leó pápát emelte a trónra. A kiadvány szerint a legutóbbi konklávé első fordulójában Erdő Péter bíboros, az Esztergom-Budapesti főegyházmegye érseke kapta a legtöbb voksot, habár az utóbbi időszakban egészségügyi problémákkal küzdött, hiszen kórházba kellett őt helyezni és műtéti beavatkozáson is átesett.
A könyvben Gerard O’Connell, a „America” katolikus magazin vatikáni tudósítója és felesége, Elisabetta Piqué, az argentin „La Nacion” újság riportere, betekintést nyújtanak a 2025-ös konklávé szavazási folyamataiba. Kiderül, hogy Erdő Péter, aki a konzervatívok köreiben népszerű egyházi jogász, jól szervezett támogatást élvezett, de ez nem feltétlenül volt széles körű. Az első szavazáson több mint 30 jelölt kapott szavazatot, de csupán három jelölt – Erdő Péter, Robert Prevost bíboros és Pietro Parolin bíboros – volt, akik 20 és 30 közötti szavazatokkal zárták a kört.
Erdő Péter eredményeit követően a következő két szavazáson Prevost bíboros támogatottsága gyorsan növekedett, míg Erdő Péteré csökkenni kezdett. A végső győztes, az első amerikai pápa, Robert Prevost, a negyedik szavazáson 108 voksot szerzett, míg Pietro Parolin lett a második.
A konklávé során nem csupán a politikai nyomás, hanem a praktikus problémák is jelentkeztek. Például az első szavazás alatt zavar támadt, amikor a biztonsági őrök mobiltelefon jelet észleltek a Sixtus-kápolnában. Egy idősebb bíboros fedezte fel, hogy a zsebében mobiltelefon található, továbbá az elzártság miatt több bíborosnak nehézségei adódtak az ébresztésükkel is.
Ferenc pápa, bár csendesen, de biztonságosan támogatja Leó jelöltségét, mivel nyilvánvalóan őt szabta meg utódjának. A pápa kiemelte Prevostot, akit püspökké nevezett ki, majd különböző munkákra hozta Rómába. Ez a szoros együttműködés egyértelműen mutatja Ferenc pápa bizalmát Prevostban, akit ennek köszönhetően sok bíboros is megkedvelt.
Összességében a konklávé folyamata nem csupán spirituális, hanem gyakorlati kihívásokkal is terhelt volt, amely széles spektrumú nézőpontokat tárgyalva az egyházi reformok és hagyományok egyensúlyát is próbálta megteremteni.
