Tisza Párt és az Egyetemi Alapítványok: Miért Keresnek 105 Embert?
Hankó Balázs, az Orbán-kormány egykori kulturális és innovációs minisztere, aggasztó kérdést vetett fel a felsőoktatási vagyonkezelő alapítványok (kekvák) jövőjével kapcsolatban. 2026. július 20-án lejár a határidő a kuratóriumi és felügyelőbizottsági pályázatokra, ám a politikus rámutatott, hogy nem világos, milyen szerepkörben keresik az új tagokat, különösen egy olyan rendszer megszüntetésének előestéjén, amelyre már csak egy év áll rendelkezésre.
A pályázati határidőt a korábbi tervekhez képest módosították, így a jelentkezési időpont most 2026. július 20-án 12 órára esik. Hankó Balázs azonban hangsúlyozta, hogy figyelembe kell venni a körülményeket, amelyek között a Tisza Párt a közérdekű alapítványi modellt tette közzé: már augusztus 31-ig megszüntetik a nem felsőoktatási alapítványokat is. Az újonnan kinevezett tagok szerepe tehát ködösnek tűnik, mivel a jövőbeni működési rendszer egyelőre nem világos.
A Pályázatok Politikai Kihívásai
A fideszes országgyűlési képviselő a Magyar Nemzetben kifejtette, hogy a jelenlegi helyzet nemcsak a kuratóriumi tagok berendezkedését, hanem az egyetemi autonómia megkérdőjelezését is magában hordozza. Említést nyert, hogy a korábbi döntések során az egyetemi szenátusok véleményét nem kérték ki, ami arra utalhat, hogy a megszokott intézményi folyamatok már nem érvényesek.
Hankó Balázs észrevételezi, hogy a 105 új szereplő keresése mögött politikai szándékok is meghúzódhatnak. A véleménycikkében utalt arra, hogy esetleg „olyan kuratóriumi tagok keresendők, akik a felszámolásra váró rendszer ellenzői, és ezzel együtt elkötelezettek az új rendszer kialakításában”.
A Jövő Kérdései
Az egyetemek jövőbeli finanszírozásáról is beszélt, utalva a hosszútávú kötelezettségekre. Hankó Balázs félelmét fejezte ki, hogy a támogatások csökkentése, valamint a vagyonjuttatások visszavétele komoly hatással lehet az intézmények fenntarthatóságára. A politikus hangsúlyozta, hogy ezáltal a tudományos intézmények függetlensége is veszélybe kerülhet, hiszen a korábbi rendszer alatt a szenátusok támogatását figyelembe véve készítettek törvénymódosításokat.
Összességében a jövőbeli fejlemények kulcsfontosságúak az egyetemi alapítványok sorsában, és Hankó Balázs aggodalma joggal merül fel: mi történik, ha a jövőbeli vezetők nem csupán a fenntartásért, de a sistematikus lebontásért is felelősek lesznek? Az események alakulása hazánk felsőoktatási szektorának új irányvonalát határozhatja meg a következő években.
