A romáknak szánt közpénzek és Habony-közeli cégek kapcsolata
Az utóbbi időben felmerültek kérdések a közpénzmilliók felhasználásával kapcsolatban, különösen egy olyan alapítvány kapcsán, amely a hátrányos helyzetű roma közösségek támogatását tűzte ki célul. A sajtóinformációk szerint ezt az alapítványt a Rogán Antal által vezetett Miniszterelnöki Kabinetiroda bőkezűen támogatta. A fenntartott alapítvány vezetője közvetett üzleti kapcsolatban áll Habony Árpáddal, ami újabb aggályokat vet fel a közpénzek elosztásának átláthatóságával kapcsolatban.
A Savale Kulturális és Kommunikációs Alapítvány mindössze néhány hónap alatt 150 millió forint támogatást kapott a Miniszterelnöki Kabinetirodától, ami egy “roma közösség számára indított országos diabétesz programra” lett szánva. Érdekes módon, a 2019-ben bejegyzett alapítvány hivatalos weboldalán egyetlen lezárult projektről sincs nyilvántartás, pedig céljaik között szerepel a hátrányos helyzetű roma közösségek támogatása, civil szervezetekkel való együttműködés keretében.
Továbbá, a Savale Alapítvány jövőbeni támogatásai is figyelemre méltóak, hiszen 2024-ben 190 milliós összegű támogatáshoz jutott, amelyből 20 milliót állami pályázat keretén belül nyertek el, míg 170 milliót egy meg nem nevezett telekommunikációs cég adományozott számukra. Az éves beszámoló alapján a befolyt pénzekből roma közéleti talkshow műsorokat, gyermekműsorokat és rádióinterjúkat készítettek, amelyeket a Dikh TV-n és a Dikh Rádión sugároztak.
Fontos tudni, hogy az alapítvány elnöke, Schatz Róbert, nem más, mint Habony Árpád üzlettársa, akinek családi köre is jelentős összefonódásokat mutat a médiaszektorban. Ő az a személy, aki a Szlovéniában és Macedóniában médiacégeket felvásárló Schatz Péter fia. A Savale Alapítvány által elnyert támogatások tehát részben a Schatz-család üzleteinél csapódhatnak le, ami komoly etikai aggályokat vet fel, még akkor is, ha a pénzeket a pályázati céloknak megfelelően használják fel.
Ez a helyzet rávilágít a közpénzen alapuló támogatási rendszerek átláthatósága és ellenőrizhetősége iránti növekvő igényre, különös figyelmet fordítva arra, hogy a támogatások valóban a célzott közösségek javára szolgáljanak, és ne a politikai kapcsolatok hasznonélvezésére.
