Határellenőrzési szigorítások Németországban: brutális intézkedések küszöbén
Németország új belügyminisztere, Alexander Dobrindt, társadalmi és politikai figyelmet kiváltó döntéseket készül meghozni hivatalba lépése után. Az első intézkedések között prioritást élvez a határellenőrzések szigorítása, különösen az illegális bevándorlás megfékezésére irányuló lépések terén.
A kijelentések szerint a határokat ugyan nem fogják lezárni, ám a belépési szabályokat rendkívül szigorúvá teszik. A CSU politikusa elmondta, hogy az illegálisan érkezők számát jelentősen csökkenteni kell, mind az emberiesség, mind a rend fenntartása érdekében. A szerdai nap folyamán várhatók az első döntések, melyek célja az elutasítások számának fokozása és az ellenőrzések intenzitásának növelése.
A német rendőrségi szakszervezet kételyei
A német rendőrszakszervezet nem osztozik maradéktalanul a kormányzó párt lelkesedésében. Andreas Rosskopf, a szakszervezet vezetője rámutatott, hogy a jelenlegi személyzeti helyzet nem teszi lehetővé hosszabb távon a szigorított ellenőrzések fenntartását a határ mentén. Továbbá, megkérdőjelezte a menedékkérők visszafordításának gyakorlati és jogi megvalósíthatóságát a szomszédos országok, például Ausztria és Lengyelország hozzájárulása nélkül.
Rosskopf rámutatott arra is, hogy a menedékkérelmek külföldről történő lefolytatása jelentős akadályokba ütközne, még akkor is, ha elvileg jogilag megvalósítható lenne az ilyen eljárás. A belügyminisztérium egyik friss jelentésében három modellt vizsgáltak, melyek mindegyike komoly gyakorlati nehézségekkel és potenciális költségekkel járna.
Alternatív modellek és politikai dilemmák
A vizsgált lehetőségek között szerepelt az úgynevezett Ruanda-modell, amely menedékkérők unión kívüli, például Ruandába történő szállítását irányozta elő. Ez a megoldás azonban hasonlóan ahhoz, amit Nagy-Britannia már elvetett, jelentősen jogellenesnek bizonyulhatott volna. Emellett az Albánia-modell, amely szerint Albánia területén fogadták volna a kérelmezőket, bírósági ítéletek miatt szintén nem valósult meg. A harmadik lehetőség az volt, hogy a kérelmeket tranzitországokban vizsgálják ki, mielőtt a menedékkérők elérnék az Európai Unió területét.
A belügyminisztérium szerint bár mindhárom vizsgált modell jogilag megvalósíthatónak tűnt, gyakorlati szempontból mégis mély akadályok terhelik őket. Különösen nagy kihívást jelent az, hogy a jelentős jogszabályváltozások mellett is alkalmazásuk irreális lenne a nagyszámú menedékkérő esetén.
Uniós együttműködés vagy költséges kudarcok?
Nancy Faeser, a leköszönő német belügyminiszter, arra figyelmeztetett, hogy az unión kívüli államokkal való együttműködések – például a Ruanda-modell – nemcsak hihetetlenül költségesek, de akár minőségi kudarcot is jelenthetnek. Ehhez kapcsolódóan Nagy-Britannia példája különös tanulságul szolgálhat: a különösen drága megoldások könnyen meghiúsulhatnak, ha nem áll mögöttük hosszú távú stratégiát is támogató politikai konszenzus.
A belügyminisztérium hangsúlyozza, hogy az illegális bevándorlás elleni fellépés csak a nemzetközi szintű koordinációval lehet igazán hatékony, míg a kizárólag nemzeti megoldások hosszabb távon komoly hátrányokhoz és feszültségekhez vezethetnek.
Forrás: www.economx.hu/gazdasag/nemetorszag-hatarellenorzes-szigoritas.808684.html
