Gyurcsány Ferenc találkozása a múltjával: egy írói pálya kezdete
Gyurcsány Ferenc, a korábbi miniszterelnök, a közelmúltban fiktív leveleken keresztül szembesítette saját magát, nyilatkozva arról, hogy miként szeretné, ha íróként tekintenének rá az emberek, nem pedig a politikai múltja alapján. Az interjúban kifejtette, hogy a város zajából kiszakadva, Ecsegen, egy kétszáz éves vízimalomban kíván dolgozni, hogy beilleszkedjen a helyi közösség életébe, távol a főváros sűrű hétköznapjaitól.
Gyurcsány az Indexnek adott interjújában elárulta, hogy nem volt semmi túlzás abban, hogy ő éppen Ecsegre költözött, hiszen a helyi és országos ingatlanhirdetéseket figyelembe véve bárki rátalálhatott volna. Kiemelte, hogy az emberek gyakran a közösség miatt költöznek vidékre. „Remete itt Pesten is tudok lenni: magamra csukom az ajtót, és senki nem zavar,” – tette hozzá a politikai karrierjét hátrahagyva.
A volt kormányfő hangsúlyozta, hogy politikai szerepe már a múlté, és az írói pályán való érvényesülése nem tőle függ, hanem a környezete megítélésétől. Meglepő módon nem kapott semmilyen politikai támadást vagy bántó üzenetet regényei írói e-mail címére. Szigorúan elhatározta, hogy nem ír politikai életéről szóló életrajzokat, mivel úgy véli, nem tudna önmagával objektíven foglalkozni, és az önfelmentő írások számára elpazarolt időnek tűnnek.
Gyurcsány bejelentette legújabb könyvét, a „Levelek Évának” című levélregényt, amelyben az utolsó két évtized politikai tapasztalatait dolgozza fel. Az írói pályán való elhelyezkedése érdekében kijelentette, hogy nem osztja a kortárs magyar irodalom sötét és drámai világképét, mivel szerinte az élet nem csupán fájdalmak sorozata, hiszen az ember csodálatos lény.
Az interjú végén arról is beszélt, hogy mikor fogják őt ténylegesen íróként emlegetni, és elmondta, hogy fontos számára a közönség megítélése, de hangsúlyozta, hogy a múltját nem kívánja eltüntetni, csupán új dimenziót keres a jövőjében.
Gyurcsány Ferenc tehát egy új fejezetet nyitott az életében, ahol a politikai háttér helyett az irodalomra kíván koncentrálni, miközben a vidéki élet sajátos csendjében találja meg a kreatív energiákat.
