A megújuló energia és a zöldpolitika útvesztője az EU-ban
Az Európai Unió látványos fejlődést mutatott a megújuló energiaforrások fűtési és hűtési célú felhasználásában, amely 2023-ra rekordot döntött: a zöldenergia részaránya elérte a 26,2 százalékot. Ez komoly előrelépés a 2004-es 11,7 százalékhoz képest, amikor az átmenetet még alig kezdték el integrálni a kontinens energiapolitikájába.
Miközben az összesített számok javulni látszanak, az országonkénti különbségek kiáltóak. Svédország 67,1 százalékos arányával továbbra is toronymagasan vezet, miközben Írország, Hollandia és Belgium szégyenletesen alacsony szintre, 10 százalék körülre süllyedt. Magyarország közben alig tudja megközelíteni az uniós átlagot, és csak alulról súrolja azt 22 százalékos arányával.
Feszült ellentét zöld energia és ipari érdekek között
A zöldpolitika felemelkedése ellenére, egyre több jel utal arra, hogy az EU gazdasági érdekei konfliktusba kerülnek a fenntarthatósági célokkal. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nem is titkolja, hogy az ipari szektorok – különösen az acél- és autóipar – támogatása elsőbbséget élvezhet. Egyes iparágak nem rendelkeznek elég erőforrással ahhoz, hogy fenntartsák a szén-dioxid-mentesítést, így az unió kénytelen lazítani a klímacélokon. Ezzel párhuzamosan a védelmi ipar felfuttatására is több száz milliárd eurót irányoznak elő.
A helyzet paradoxonja kézzel fogható: miközben az EU deklarált célja 2030-ra a zöldenergia arányának megduplázása, iparágai még mindig a fosszilis energiákhoz kötődnek. Ez utóbbiak átállítása, például zöld hidrogénre, költséges és időigényes folyamat, amely mögött egyelőre hiányzik a megfelelő tőke és politikai akarat.
Magyarország: Félúton a zöld átállásban
Magyarország esete különösen tanulságos: az ország kormányának tervei szerint 2030-ra megkétszereznék a geotermikus energia felhasználását, ugyanakkor az ehhez szükséges óriási kutatási és fejlesztési források előteremtése sokkal lassabban halad, mint azt remélték. Közben az energiaigényes iparágak, mint az akkumulátorgyártás, nemcsak a környezetet, hanem a piaci egyensúlyt is megterhelik. A nagy energiaigény és a növekvő áramdrágulás mellett az ország nem képes kiegyensúlyozottan fejleszteni zöld energia szektorát.
Feloldhatatlan feszültség a klímavédelem és a gazdasági stabilitás között
Az Európai Unió kettős kötésben mozog. Egyrészt kötelessége elérni a klímavédelmi célokat és elősegíteni a megújulók térnyerését, másrészt érthető ipargazdasági megfontolások vezetik: az európai acél és autóipar csődbe kerülése rövid távon fenntarthatatlan lenne a kontinenst irányító politikai elit számára.
Néhány tagállam bizonyítottan sikeres, például Ausztriában és Görögországban dinamikus növekedést mutatnak a zöldenergiában, míg más országok, például Lengyelország és Szlovákia pont visszalépést tapasztaltak. Az Eurostat adatai szerint még ha átlagosan nő is a megújulók aránya, az egységes európai zöldpolitika távolinak tűnik.
Zöldpolitika: Hanyatlás vagy átrendeződés?
A zöldpolitika korábbi dominanciája gyengülni látszik. Az iparorientált döntések, az EU belső gazdasági átrendeződései, valamint a háborúk és geopolitikai feszültségek egyaránt háttérbe szorítják a klímavédelmi törekvéseket. A fenntartható jövő elérése érdekében az uniónak fel kellene ismernie, hogy a gazdaság és a környezetvédelem nem egymás ellensége, hanem szerves részei egy nagyobb globális rendszernek.
