Komoly problémák a tiszás vagyonadó körül
A vagyonadó bevezetésével kapcsolatos diskurzus újra fellángolt, amely rámutatott arra, hogy a nagyobb vagyonok megadóztatásának elve széles körű társadalmi támogatást élvez, ám a gyakorlati alkalmazás rengeteg szakmai kérdést vet fel. A Blochamps Capital elemzései alapján a javasolt 1 milliárd forintos küszöb nem csupán célzásbeli kihívásokat rejteget, hanem a rendszer hatékonyságát is megkérdőjelezi.
Tóbiás Boldizsár, az ügyvezető, úgy véli, hogy nem az a kérdés, hogy szükséges-e a nagyobb vagyoni körök magasabb adóztatása, hanem az, hogy ezt milyen eszközökkel lehet úgy megvalósítani, hogy ne rontsa el a gazdaság működését. Álláspontja szerint egy rosszul megtervezett vagyonadó először nem a legmobilabb vagyonokat terhelné, hanem azokat, amelyek hazánkban látható formában jelen vannak.
A szakértők becslései arra engednek következtetni, hogy az 1 milliárd forintos küszöb akár több tízezer háztartást is érinthetne, míg a valójában extrém nagyságú, több tíz- vagy százmilliárdos vagyonok köre ennél lényegesen szűkebb. A 10 milliárd forint feletti vagyoni kategóriába egy sokkal kisebb, koncentrált vagyonréteg tartozik, a legfelső szegmens pedig talán csak néhány tucat szereplőre korlátozódik.
A szakértői érvelés alapján a bevételi oldal nem indokolja az alacsonyabb küszöb bevezetését. Számításaik szerint a szélesebb, 1 milliárdos sávban kivetett 1 százalékos adóval valójában magasabb bevételt lehetne realizálni, ugyanakkor ez jelentősen növelné az adminisztrációs terheket és az értékelési viták számát. Ezzel szemben egy magasabb küszöb kisebb bevételi különbséggel, de jóval szűkebb adózói körrel működhetne.
Fontos kérdés az is, hogy mi számít adóalapnak egy ilyen rendszer keretein belül. A magyarországi vagyon jelentős része nem készpénz formájában található, hanem vállalkozásokban, részesedésekben és ingatlanokban van lekötve, amelyek értékelése sok esetben nem a piaci árak alapján történik. Ez különösen érzékeny helyzetet teremt a családi és kisvállalkozások számára, hiszen a papíron milliárdosnak tűnő vagyon nem mindig jelent azonnali elkölthető pénzt.
Karagich István hangsúlyozza, hogy fontos a termelő és passzív vagyontípusok közötti különbségtétel. Működő vállalkozások esetén már több különböző adón keresztül hozzájárulnak a költségvetéshez, így egy új vagyonadó bevezetése akár beruházásokat és munkahelyeket is visszafoghat. Ezzel szemben a nem termelő, befektetési célú vagyonokra külön simított adóztatás lenne indokolható.
Az ingatlanvagyon kezelése szintén kulcsfontosságú lehet egy új rendszer keretein belül, mivel a szakértők véleménye szerint szükség van az elsődleges lakóingatlan, a másodlagos ingatlanok és a bérbe adott lakások különválasztására. Ezek gazdasági szerepe és jövedelemtermelő képessége jelentősen eltérhet, és egy differenciált rendszer alkalmazása mérsékelhetné a piaci torzulásokat.
A Blochamps megállapítja, hogy a vagyonadó nem lehet hirtelen bevezethető, egységes politikai termék. A nemzetközi vagyonmozgások, vállalati struktúrák és adótervezési lehetőségek miatt csak egy jól megtervezett, magasabb küszöbű és részletesen szabályozott rendszer bizonyulhat hosszú távon működőképesnek. Ellenkező esetben a teher nem a legnagyobb vagyonokat terheli, hanem azokat, amelyek a legkevésbé nehezen elérhetők.
